Száll a lég,
árnyai fogócskát játszanak
a fehér papíron,
szikrázó napom az ablakon
be-betekint, épp holdtakarta
játékát öleli kint,
miközben én
kelendő munkám szellemén
merengek.
Szép ez a nyugalom,
halál szelleme jár
a messzi égben,
s ahogy néha kitekintem
a gyengülő égi csodába,
révülten állapítom meg,
mennyire szeretem
a létem,
s mit Isten adott.
Száll a lég,
fogócskát játszanak árnyai
a napnak,
s fehér papírom betűi
lassan írásba akadnak,
mert vers készül,
vers, bizony...

Vác, 2015. március 20.