(Ajánlás: Horváth-Gál Ferencnek)

Tekintélyben áthatón,
s mégis empátiát eszmélve
igazságot szól jobbnak vagy balnak,
magányában játszva
nem híve haragnak.

Beszéde mély,
barnából zöldbe hajló,
akár a sziklák feletti mennydörgés,
mit visszhangjáról hord a szél,
bátran ölelve tartja a tér.

Lelkét ő sem tudja,
mily nyilvánvaló,
két erő ékesíti illanó napjait,
s terheit oly könnyen kezelve
hozza tűzbe rabjait.

Benne mozgalmas a lét,
mikor szava terekben táncol,
tetteit lágy büszkeség uralja.
Kezeiből a teljességet
bölcs rang mutatja.

Nem fárad ő, de ha megpihen,
lényéből a fény
szeretetét szórja lenn.

Veresegyház, 2012. február 9.