Tétovázik...
Miben hitt
abban rabja lészen,
heves, mosolygósképpen
lélek egy hazudott világban.
Pedig azt láttam
ugyanúgy akarja éveken túl.
De túl kemény a föld
és túl sivár a táj,
ha a lélek önmagában fáj,
mert nem lehet vele.
Táncolna, énekelne
csak láthassa benne
magát.
Ám...
...fél...
Sok pillanatból kér
csodányi szépséget,
reggel a nap sárgáját,
estére kékséget
de ott tombolnak a kétségek!
Vajh kap-e újra még?!
Veresegyház, 2012. augusztus 24.
