(Ajánlás Horváth István Péternek)

Meglepődtem, mikor kirázott tolladból
csak úgy ömlött a szó,
s nem csak úgy odavetődött,
hanem értéket becézve lendült át
éteri létéből szemembe.
Meg kellett állapítanom, hogy
az oly annyira szeretett és általad is olvasott
irodalom merész képviselőjeként
egyáltalán nem habozol megírni
szíved történéseit.
De azt oly módon teszed, hogy
még a lélegzet is eláll,
ha beleérez a lélek útkereső sorsodba.
Bár te is csak arról láttatsz,
mit reád szab az élet, de valamiként
máshogyan féled a világot,
makacsabbul és őszintébben.
Ez barátom, a legtisztább értékek egyike,
merni a valósat és leküzdeni az
elmében lakó vágyakat,
hogy megnyíljon a szív
mások gyönyörködtetésére.

Veresegyház, 2013. május 29.