(Etienne Daho: Corps et armes c. dalának fordítása nyomán)

Fény-árnyék játékba
burkolódzik a lét,
hideg van és sötét.

A test és a karok
mind mozdulatlanok.
Egy Angyal néz…
A sarokból idéz…

Furcsává vált a világ
a megbúvó egóm mögött,
valami mosoly ámított
földre lépett, csillogó fényed körött.

Valósággá vált minden képzelet,
láttad, s láttam, ahogy követ.

Félelmeim megkötöttek,
mint a rabként ölelt öreg tölgyek.
De láttam, ahogy gyengéd erőd
bűntől magasztalt
homályos tükröm előtt.

Érezted minden szenvedésem,
hallottad morajló, féktelen lelkem.

Elmosódott a világ,
hallgataggá vált
menekülni vágyó lényem is,
elfordult volna,
ha benned nem hisz.

De újjászülettem általad,
mert elengedtem a vágyakat.

Fény-árnyék játékba
burkolódzott a lét,
hideg volt és sötét,
de szereteted
fényt árasztva szívembe ért.

Veresegyház, 2014.