Látom a lelked,
mély tisztaságában
kék fényt rezegtet.
Angyali létezésed
oly jó, s oly törékeny,
olyan, mint szálló pitypang
puhafehéren,
s áttetsző némasága,
szívem
valóságvirága.
Szép, mit érzek, s mit látok,
szivárványfelleg
rajzolta káprázatod.
Remegő kékségedben
csak álmodok.
Csendharmóniád
megbabonáz,
lényed lágysága leigáz.
Látom a lelked,
s gyengédségében elveszek...
Idődben és teredben
szeretve szeretlek.

Veresegyház, 2015. november 7.