A Pilis gerince fölött
narancsba öltözött a nap
és ráborult a párás tájra
ahogy a smaragd búzamezőn
végighaladt.

Mily szép a tér,
fényes homálya
két szemembe ér,
s fent a szélfútta felhők közt
Isten
lelkemnek szárnyakat szőtt.

Hangod hallom…
Szívemben csendes ének
pengeti sárgult fák leveleit.
Ősz van,
varjak a magas eget
hiába szelik,
károgó hangjukból
nekem mégis dal fakad,
mert érzem
akaratodat.

Mily szép a tér,
fényes homálya
két szemembe ér,
s fent a szélfútta felhők között
Isten
lelkedből lelkembe költözött.

Veresegyház, 2015. november 6.