Parthoz közel, mint a tiszta kincs,
selymes lágyságában
átlátszik a napfény,
tenyér nagyságú bazalt kövek mélyén
hűs áradat,
körbeszeret mindent, mely
habjai közt őrzi a nyarat.
Csobbanó szépséges zene,
hatalmas, Istenereje
szívében nyíló hűs lélegzete.
Milliónyi és még annyiszor annyi
szerelem,
a cseppjei közé érő idő,
időtlen.
Nem változik...
Hol szelíden, hol vadul játszik.
Létében, hullámzó káprázat,
átöleli a térben húzódó
emberi vágyakat...
Tisztaságával nyűgöz, vonzz,
életté mossa az élettelent,
egyesülten zárva körbe
mindent.

Veresegyház, 2016. január 31.