(egy fényember napjaihoz)

Mikor hosszú idő után
újra láttalak, mosolyod
köré font a pillanat,
és vidámmá tett a jelen,
már nem voltál olyan hallgatag.
Szemeidben a remény,
mint milliónyi hóvirág,
kinyílt a lelked,
mert rád még annyi minden vár.
Várnak a tettek, várnak a helyek,
várnak a szavak, az emberek...
Új benned minden tér, minden perc,
újjá tett új életedben a mersz,
mert mit akarsz, az szent út,
emberi küzdelmed
helyes irányodba fut.
Élsz, szeretsz és nevetsz…
Örömöd Isten előtt
egy beteljesült álom,
szívedben a jó mindenek felett
határtalan és vágyó.
Vágyd hát, mi éltet!
…hisz teljességed mind megérdemled!
Adj szépet és jót a világnak,
s a világ visszaadja majd a fényt
lelked virágának…

Veresegyház, 2016. január 31.