Ajánlás Neisz Gábornak

Akkoriban megcsapott a nyugalom határtalansága,
merre szemeid elláttak, szabadság lüktette ereidben
a halhatatlanságot. Lelked csendről álmodott,
arról az egyedüli semmiről, melyre valami léted
vágyva vágyott időtlensége óta.
Azok a markáns dűnék, mind előtted hódoltak,
még az ötven feletti meleged sem
szabott határt szerelmes vonzódásodnak.
Csak érezni akartad azt, amit azelőtt még soha,
akár a kis herceg, ki szállva pottyant e kietlen
világ peremére. Gyermek lehettél újra,
ki mindenre rácsodálkozó és kíváncsi.
Te és a sivatag, akár egy szimbiózisban létező,
apró kis világegyetem, megértettétek egymást.
Békétek összehangolt hullámhossz volt
abban a távoli meseországban, hol Aladdin
a lámpását is megtalálta. Te bölcsességet találtál
ott a csendben, végre megismerted igazi önmagad
és többé már nem volt kétség, hited erősebb,
mint a fakó homokfutások ereje lábaid alatt.

Veresegyház, 2016. február 25.