Ott álltál fent a magasban
és én féltettelek
tűzött ránk a nap,
de fél szememmel
mindig figyeltelek,
mert lábaid alatt
a száz éves
omladozó képzet
akár valami ingatag,
mámorító végzet
magához vonzotta
lélekszárnyaid
fel, s még feljebb
engedve veszélyes vágyaid.
És ott fent a világ tetején
tiéd volt a tér és a szabadság
ösztönös véredben akár valami
szerte ágazó fényes láng
Istenként óvta biztonságod,
mert ártatlanul és szeretve
őriztem meg boldogságod.
Veresegyház, 2016. április 1.
