Odakint fény játszik,
felhők szórják vidámságukat,
idebent árny húz-von,
ordítva őrzi árvaságomat.
Mellkasomban rejtve ágyazódott
lelkem féltett magja,
kitartón pislákol benne
Isten erős akarata.
Kijutni a fényre
akard árvaságom!
Szárnyaid bár bontanád
vesztett angyalságom!
De míg láncokba kötve őriz
a fekete tér,
holt reménnyel
csak hazudik, csak ígér.
Hogy szabadulna már
elesett, vak hitem!
Merre vezet a kétkedés
elhagyott létemen?
Ne ölj meg kín!
Gyermeked vagyok... Éltess!
Lényemnek megfásult vágyáért
magasba reptess...
...ahogy a halovány színeket
a tiszta fényre,
szívemből hadd illanjon el
a szabadság félelme.
Veresegyház, 2016. október 1.
