Dühös voltam, amiért magamra hagytál,
nem kerestél, mert nem volt rám időd,
a némaság, a magába húzó magány
tékozlón hosszú, üres napokba szőtt.

Nem én akartam így, nem értettelek,
akaratodban a tett messzire miért került,
őszinte válaszok helyett mellkasomba
fájó csended kábaságba miért merült.

Ölében ringatott helyetted a téli kert
és hajnalok sírtak a havas erdők felett.
Vártalak, de a könnyesröptű időtlenség
helyetted, vigasztaló oltalmába vett.

Veresegyház, 2017. január 16.