Mit is mondhatnék. Szeretlek.
Jobban tán, mint bárki mást.
Isten tudja pontosan, mit áldoztam,
ragaszkodásom miért áldomás.
Most nyugodj meg kérlek.
Az erősek magukban sírnak.
Míg mások zokognak,
kik szeretnek, leborulnak.
Szép volt. A legszebb, azt hiszem.
Ahogy akkor, úgy most is
töretlen a hitem,
mert hiszem, igen, is hiszem,
rabként értelme nincs e létnek,
angyalok szárnyaival
Isten szeretettel véd meg.
Bocsásd meg az álmaimat és
kínzó tudatom örök szomját.
Én szeretni születtem! Én szerettem
szerelmünk szabad sorsát.
És most, mikor kínzóbb mindennél
e korbácsolt fájdalom,
bocsásd meg a nélküled csendem,
Isten kísérjen utadon.

Vác, 2017. március 10.