Kósa József emlékére

Te örömföldi, tiszta ember,
ki állatok lelkének egyszerű szerelmese
a fáradt, sebzett vadat is
oda engedted két tenyeredbe,
hol a jóság megviselt virágai
büszkén nyílottak,
ott a szeretet fényével ölelted
a nagyokat és az aprókat.

Tiéd volt a nagy világ:
medvékkel összekötött sorsodban a szabadság
mélyen keltette életre a példát:
farkasokkal erős léted,
miként járta erdőkön, mezőkön
sólyommal szárnyaló sas könnyedséged,
és dobogó vágyaddal a szeretet királyaként,
hogyan tanítottad az állatok nyelvét.

Alázat fürösztötte arcod mindig mosolygott,
jó ízű nevetéseddel nap fogadott,
akkor is, ha az élet igazságai
pírod árkaiba vetültek,
olyankor szemeidben a könnyek megültek
és őszülő halántékkal büszkén álltad
a megpróbáltatásokat.
Te voltál a mi Maci papánk, akinek
lényében mindig kedvesség fogant.

Te örömföldi, tiszta ember,
ki állatok lelkének egyszerű szerelmese
a fáradt, sebzett vadat is
odaengedted két tenyeredbe,
hol a jóság megviselt virágai
büszkén nyílottak,
ott a szeretet fényével ölelted
a nagyokat és az aprókat.

Vác, 2021. szeptember 16.