Fáradtság bódít el,
arcodon nyugodtság ül,
barna szemed sandít
hatalmas pilláid mögül.

Sárga az ég alja,
sötétkék lepedőjét
már felhúzta a hajnal
keletről nyugatra.

Új élet virradt,
ernyedt fák nyújtóznak,
s a nárcisz illata
mézesen andalogva
csókot int a napnak.

Tura, 1997. április 1.
(Megjelent a Turai Hírlapban)