Olvad már a hó,
mint kint, úgy lelkemben is
tavasz virágzik
még bágyadtan, de erővel.
Csöpörög az eresz,
hangos cseppek tánca
vibrál lelkesen,
kacagnak a világra.
Friss szellő susog
fenyők hajlatában,
hol egykor fehér hó lüktetett
fáknak odvában.
Apró madarak bújtak
rejtekükből, éneket hoztak
fülünkbe, s dúdoljuk
velük, mi kedves szívünknek.
Veresegyház, 2004. február 3.
