Sír a hajnal,
már nem marasztal
szívedben a szerelem.

Emléket gyaláznak
gondolatok, cikáznak
messze a fellegeken.

Elszálltak szavak,
ajkunk csukva maradt.
Nap nem süt nekem.

Bóklászom lelkedet,
mely értem üzengetett,
de nem maradt sosem.

Hiába tárul szívem,
lelked mezejében.
Többé nem kesergem.

Szerelmem mégis örök,
az időnek könyörög.
A boldogság megtörte szívem.

Veresegyház, 2002. június 21.