Ma újra láttalak…
Máskor is, de most valód teljes létében.
Furcsa volt. Megváltoztál.
Fáradt szemeid rám mosolyogtak.
Olyan voltál, mint egy hitehagyott.
Nélkülem.
Összeszorult a szívem.
Fájt, hogy így látlak.
Az idő már teljesíteni vágyta multát.
Hiába, az nem áll meg, csak telik,
s ki tudja merre halad tovább.

Dunakeszi, 2005. január 17.