Hiába fantáziám hitt, avitt hangja,
elnyűtt gondolatok közt sincs sarja
a boldogságnak.
Széttépett fényképek hevert darabjai
kószálnak lelkemben, s eltemetett robajai
a hazugságnak.
Meddig még e békét nem tűrő,
szavak közt el-eltűnő
képzelgések?
Meddig még a hajthatatlan,
szelíd, önzetlenül szép
várakozás?
Szívem darabjai robbant szilánkok közt
tágulnak az univerzum végtelenétől
az üres semmibe…
Veresegyház, 2005. augusztus 7.
