(évfordulóra)

Éjbe szálló halk torony,
csend takarja alkonyom,
s mélázva a háztetőn,
szél járja a keringőm.

Füst tekerte kínlódás,
várat még az álmodás,
s kinn a sötét réteken,
szemet hagy a félelem.

És messze, túl a fényeken,
szeretve őrzött két kezem
kezedben nyugvó áldomás,
örömben úszó látomás.

Veresegyház, 2007. február 7.