Lelked most is érzem…
Magam mellett
suhan,
ahogy lépkedem
a rideg kövek között…
Földöntúli csókod
homlokom ráncaira
szökött…
Te már érted,
mit még csak érzek,
fájdalmasan.
Suttogott mécsesek
lángjában
ringatózik
az élet időtlensége,
s szívem melegsége
hozzám vonzza
tiszteletre méltó
közelséged.
Ha tudnád,
hogy szeretlek Téged!
Imát mormoló lázam
csontomig vetül…
Búcsú nélkül mentél el,
s itt hagytál…
Egyedül…

Veresegyház, 2008. október 31.