Vétkezik az éj,
és Te vétkezel ellenem,
ledér mosolyba márt
a megfáradt értelem.
Szeretve csendet búg
az ordító bús magány,
a könnyekké roppant düh
feltörő, mégis halovány.

Szívembe bánat mar,
és megfojt az ítélet,
ezer szilánkra hull
minden megtett ígéret.
Vétkezik az éj…
Vétkezik ellenem…
Zokogva hálót sző
köröttem a félelem.

Veresegyház, 2007. augusztus 13.