Mondd, mit vétettem,
hogy lelkemen átgázol
minden gondolatod?
Egy pillanat alatt tiporsz el,
s aztán rám hagyod.
elűzöd belőlem
minden pillanatod.

Hiába vívódom
megkeseredetten és dúlva,
válaszok közt
fáradtan kutatva…
Könnyű nevetésed mar
véresen sós húsomba…
Az a szívem!!! Érted?
Ott hever utadba…

Mondd, miért sír újra
a meghasadt egek közt
hidegen ölelő hajnal?
Csak jő, aztán elmegy…
Boldogítva sem vígasztal,
mert könnyekké válik a levegő,
s torkomba fúl az eleredt eső.

Veresegyház, 2007. szeptember 10.