Ne dönts helyettem,
azt megteszem magam is!
Ne ítélj, s ne vádolj
olyan miatt,
mit magad is megcselekszel!
Sírodba viszel,
ahogy én téged…
Az élet kínoz, s majd felemel.
Érted?!

A szabadság csak képzelet.
Egymás foglyai vagyunk,
mint a tűz és a víz,
testünk gyenge vértezet.
Szánkban keserű íz
rejti a szavakat,
én őszintén adtam magamat.
És Te?
Ne félts úgy!
Tetteid lelkem fojtják,
s szerelmem, mely lassan
kihunyni látszik,
könnyekkel játszik
az elhagyott szürke tavak közt,
helyetted…

Veresegyház, 2008. június 9.