Teherbe márt a kába délután,
úgy féltem, s félek is…
Sas szemek bírálnak óhatatlanul,
azt sem tudják, lelkem hová visz.
Hiszek, mert hinni kell,
élek is még, azt hiszem…
Néha meghal reménynyi lelkem,
ha szavadnak csak bús szavam viszem.

S ha lázba fordul a test,
mert önmagában semmi, kevés,
titokban, csend-imát magasztal
feles ábrándokba vész.
Teherbe márt a kába délután,
úgy féltem, s félek is…
Visszavár búsulni lázas életem,
mely Benned oly szakadatlan hisz.

Veresegyház, 2009. január 16.