koppannak a szögek
szíved oly kemény
feletted sem maradt
az erdőnyi remény

kínod szava hallik
kint a vak határban
vérben zokogott nap
merül el a sárban

acélos szél süvít
tépi az ágakat
önmagával harcolt
régmúltú gyalázat

bűnbölcsőből fordult
ringatott képzelet
így halálhoz közel
nincs már más végzeted

koppannak a szögek
mit szívembe vertél
vérzik az alkonyat
jobban ég mindennél

Veresegyház, 2009. július 9.