Áramlássá szőtt tudat
melankolikus tudatában
úgy ébredek,
mint kit összegyűrt
egy ökölbe szorított
fájdalom.
Káromolt szavadba
rejt a bánkódás,
elfeledett hovatartozás
dilemmatikus percében
vonaglik jajveszékelt
szabadságom.
Csak szorítom lelkem
égető pernyéit,
míg ki nem hull a jóság
vágyaimban éltetett
tékozló medréből.
Szerettelek…
Veresegyház, 2009. június 15.
