Ajánlás Kovács László alezredesnek

Éjjel van,
menni kell,
de nem tudok,
velem van az érzés
és a szárnyukkal borító
angyalok.
Elköszönni kéne,
csak nyugovóra térni,
de ábrándos vágyaimtól
nem tudok kitérni,
fájdalom.
Éjfél közelít,
és hangja szól:
„Asszonyom…”
Az óra vadul kattog,
de szememben a tűz,
még éberen pattog,
bár éjjel van,
és maradni fent, édesebb,
kerget már az idő,
s a lét,
mely álmokkal ékesebb.
„Aludjon hát…” –
mondja Ön,
s fáradt szemei lassan
csukódnak odaát,
hol újra képek játsszák
szép életét,
hol csókkal köszönti
sosem látott kedvesét.
„Jó éjszakát…”
kívánja szótlanul,
s csendben hallja újra
azt a boldogító,
lágy zenét.

Veresegyház, 2009. augusztus 19.