Rám játszik a tücsök,
korom éjszakámban
csend villan a fák között,
nyugalom simogatja
megfáradt sejtjeimet.
Már nem félek
elűzni magamtól
lidérces alkonyi fényed.
Elhamvadt utolsó szavaidat
is elnyelte már a drága idő.
Szép mosolyod benne siklik
a Duna ráncaiban.
Most este is látom…
Holdfényes ringásában
Ott úszik önzetlen szerelmed…
De elhagytam már
a fájdalmak partjait.

Veresegyház, 2009. július 15.