A part menti fa gyökerei
földbe fogódznak,
s bár kimosta már alját a víz,
még ott áll
makacsul,
önmagába zárva.
Élete örök küzdés,
még ha tudja is,
évei száma
lassú kárhozat,
mégis felfelé emeli
a meghajlott ágakat,
s csak akkor búcsúzik,
ha egy erős szél
hullámtemetőbe dönti,
s nem hagyja tovább
kínok közt küzdeni.
Mert mit ér majd a gyökér,
ha ott vergődik
viharverte ágaival,
törzsével formáltan
ellenszegül a világgal.
Ott korhad el,
egyedül…
S ahogy a víz lassan lecsendesül,
magába szívja
megmaradt erejét is.

Veresegyház, 2009. október 23.