fakult árnyak vezetnek
fázós szél bújik
megkopott ruhámba
arcomra mossa cseppjeit
a zuhogó eső
hittem, sohasem késő
lidérc minden tévedés
vigasztalan lelkem
halkan mélyedbe zuhan
köröttem szánalom suhan
bár vágyakká imádna
a sosem volt mindenség
szememben fájdalmad ég
lassú lépteimbe botlok
hazugul visznek előre
az omladozó gondok
s én tartom terhemet
míg földedbe kapaszkodva
az idő végül eltemet
Veresegyház, 2009. szeptember 29.
