Őszbe suttog az erdő,
két kezem közt az idő
tavasztalan lett,
s e halhatatlan létben
megannyi színes falevél
puha ágyat vetett
hullámzó ruhám elé.
Elejtett léptem, sáros,
szomorú könnyei közt
mezítlábos csendem mossa
a végtelen eső,
s a hideg föld felett
ködbe rejtett a képzelet.
Veresegyház, 2009. október 23.
