És megnyugtatott minden…
Fákról, bokrokról csepegő
harmat kísérte lomha utunk.
Átölelt mélázás vonta végig
pihenni vágyó lépteink.
Reggeli fénysugár boldogított,
úgy melengette hátunkat,
akár a déli ég.
Gyönyörű volt a tó,
zöldes színével nap játszott,
s te néha előttem járva
pókok hálóját csavartad.
Mellettem akartad magad.

Veresegyház, 2010. augusztus 15.