Távolságod, mély vonal,
egy papíros, és seb,
akár karcolat fák egykori ágain.
Kemény szavad arcot ütött pofon,
és tetted alárendeltté tesz,
szabad akaratban is törődötté.
Csak azt a kínt látnád lelkem
mélyein, csak egyszer…
Hogy lásd, mit romboltál,
mikor építettem.
Nem lettem, csupán csak egy,
ki élteden átfolyt könnyeken pihen.
Tán érezni csak hiányom fogod,
s néma kockák döbbentenek,
hogy becsülni kell a jót,
mert rosszabb a jó halála.

Veresegyház, 2010. augusztus 4.