Jól van.
Tán csak az az elmondhatatlan semmi,
mi oly mélyre fészkelte magát,
üt éket közé és a Föld közé.

Valaha lélek volt. Érző.
De ma kemény.
Érdektelen, múlt feszítve
tékozolt pillanat.
Valahol meghurcolt akarat esend,
s kábulatba vesztett idejében a lét,
nem küzd többé,
fényével sem óv,
csak csendben ül,
s valami kába dalt zenél
önzetlenül...

Veresegyház, 2010. december 26.