Önmagammal való küzdés
minden egyes sor
a közömbösség magába zárta
magányom lángoló fényeit,
mert a szív reménye itt
nem helyénvaló.

Túl halk a szó,
haza várna az álmodás
egyszerű terekbe ívelne át
a más és karod féltő melege,
ha lehetne...

Lenne csend és megnyugvás,
örömteli varázs
a melletted töltött idő...
És valódi emlékezés,
ha nem volna késő...
Túl késő...

Veresegyház, 2012. május 2.