Lomha Duna ágában
hűs hullámok ülnek
köves part szélében
csobogók terülnek.
Csendes föld nyomán
fénnyel fest a nap
szikrázó idejében
víg melegséget ad.
Szeptember havában jár
az év ódon kereke
még mindig zöld a táj
de már őszülni szeretne.
Szeretne még más is
boldogságban járni
szeretne kettő szív
egymásra rátalálni.
Lomha Duna mellett
kellemes a pillanat
Ölelkező pár között
szelídség, s csók fakad.
Úgy szeretik egymást
akár kék folyó a partját
soha nem engednék el
egymás ölelő karját.
Lomha Duna partján
lemenőben már a nap
lépésre kél a sétány
az idő már hallgatag.
A lassan folyt csobogás is
búcsút int a mának,
Közel az est magánya
ágyat vetett magának.
Lomha Duna ágában
sötétben alszik a part
az ezüstös táj, s az ég
végül magára maradt.
Veresegyház, 2012. október 6.
