Zajos a világ, s benne
magányom égre vetül,
kapuit zárta a menny,
lelkem lecsendesül.
Fájva dereng a múlt,
számadássá tette
a nélküled éveket,
összekavart mindent
szívet, s emlékeket.

Zajos a világ, s benne
szétszórva hever gondod,
magad sem hiszed,
magadnak sem mondod
mi az igazán érdemes,
lényed mit keres
ebben a mostoha világban,
nincs béke, ha hazudsz,
nincs örömöd a mában.

Zajos a világ,
s benne a hiány
szögeket ütött hitembe.
Vérzik az...
Még ha nem is látod,
fájdalommal telve.

Veresegyház, 2014. december 27.