Az Isten teremtette embert
fenevaddá vadultan
temeti maga alá egója,
s önző valósága
belül rágja,
ha észre sem veszi,
mikor társát alázza,
embertelensége rombolja
alábbra.

De mily szép az Ember!
Isten csodájából kevert
puha testű szerelem,
csak meg ne rontsa értelem,
mi galádul szorít, ha kész,
az önzőn birtokló,
kapkodó kéz.

Vác, 2015. május 15.