(Yvonne Catterfeld: Glaub an mich c. dalának fordítása nyomán)

Add áldásod reám,
hadd lássam, érdemes volt
minden értünk szólt imám.
Indulnom kell utamon,
de elviszlek magammal
egy darabon.
Bennem élsz majd…
S mikor elindulok,
te csak higgy bennem,
amíg ezt tenni tudod.

Hagyd meg kegyelmem,
lásd meg magadban,
milyen voltam
ebben a nagy szerelemben.
Láss szabadan, láss vidámnak…
Hidd azt, hogy
értelme volt e világnak.
Higgy bennem, higgy értem,
s mikor elmegyek,
hinned kell azt, hogy
még mindig szeretlek.

Hunyd le a szemeid
Mit látsz arcomon?
Könnyek nélkül intek,
most búcsúzom…
Utam messzire visz,
minden nappal
egy új életben hisz.
S miként utam járom,
lélekként bolyongva
szerelmed visszavárom.

Kérlek, higgy…
Míg egyedül járom
hosszú utam,
reményed véd
mit magamban hagytam.
Velem leszel mindig,
de most ne tarts vissza,
csak higgy abban,
hogy életünk oka
e szerelem volt,
mely értünk élt,
s a jóért haldokolt.

Veresegyház, 2015. január 25.