(Napfogyatkozás emlékére)

Hét ágra süt a jó éberség,
mely megszerette rég az eget,
a Hold, kedvében táncát járja
ős játéka lassan temet.

Szép, gyenge fényű égi áldás,
a Sárga szemeit lám befödte,
szerelmesét éj homályban,
szenvedélyben fürösztötte.

Lassan mozdul a lomha árnyék
Földnek embere ím csodálja,
mily magasztos ez Istenjáték
fényből rajzolt aranyvára.

Míg elhalad a vén keringő
csendbe borult felleg szárnyán
az elsötétült ég, föld, s erdő
csak emlék marad idő hátán.

Vác, 2015. március 20. 11:00