Elhagyott…
Annyi év után a boldogság
bezárta kapuit.
A lélek nem könyöröghet itt…
Ez gyarlóság!
Esengni egy csepp szerelemért…
Ki érti ezt…?!
Fájva fáj a nesz,
mi belülről karol,
s belül mégis haldokol.
Miért tetted ezt?
S a válaszok közt a kín:
A vívódás sebez...
S te félsz, mert én is félek,
már nem tart össze a teremtő lélek…
Mintha eltűnt volna,
akár a hitéből kitért szolga,
ki rabként esdekel.
Mégis szeretve hagysz el…
Válaszod magad sem tudod,
halomnyi gond biztos otthonod,
s hogy én ne az legyek,
visszalöksz a múltba,
de lelked közben tompa,
sír...
Isten könyvébe fájdalmat ír...
A te fájdalmad...

Veresegyház, 2015. július 14.