Szirtek közt szálló lelkem
fogadd be Istenem,
messziről ért keservem
kísérve kering bennem.
Bár elhagyhatnám,
bár elmondhatnám,
mi testemben fájva fáj.
Bár vigasztalnál,
bár eltörölnéd,
mi gondjaimban régen vár.

Teremts körém fény világot,
szívedből kúszó, tiszta álmot,
hadd nyugodjon
mélyről kapaszkodó,
árva lányod.

Nincs már létem,
nincs szükség részem,
mit föld nekem adott.
Nincs több vágyam,
nincs angyalszárnyam.
Sebek közt az idő
magában hagyott.

Szirtek közt szálló lelkem
fogadd be Istenem…
Engedd, hogy fájdalmaim
szabaddá eresszem…
Bár megtehetném,
bár feledhetném,
mi testemben oly égőn fáj.
Bár vigasztalnál,
bár eltörölnéd,
mi gondjaimban régen vár.

Teremts körém fény világot,
szívedből kúszó, tiszta álmot…
Hadd nyugodjon,
hadd nyugodjon
mélyről kapaszkodó,
árva lányod.

Veresegyház, 2015. szeptember 22.