Kora reggel az aszfaltot járt úton
tágas térré vált a rejtőzködő magány,
s fent az égben, előttem, a messzeségben
fehér gomolyba tornyosult fellegre
festette magát a felkelő hajnal,
hab teste körül narancs fény siklott,
úgy tűnt, játszik a nappal.
Távolban a Cserhát elnyújtózott kedve
magasságba törve vezette elő a napot,
mely maga mögött lilával kevert,
vörös csíkokat hagyott.

Vácrátót, 2015. szeptember 24.