Napcsíkok áthatolt ereje küzd falamon, reménysugár lelkem magaslataiban. Olykor erősebb, olykor gyengébb, ha reá vágyom. Testem örömben dobog, hisz emléked idézi kelletlenül. Elvonult mosolyod óta küzd az értelem, mi játszani kész, ha felém dobja bájait. S zokogok szüntelen, ha elképzelt múltam dűnéin szél fújja homokom, mert akkor szíved hagyott el, tudom.
Tura, 2003.
