Nem tudja senki sem,
miért láttál, s miért láttalak,
a sors miért nyitott utat
közénk,
hol örökkévalóságba lépnénk,
túl hegyeken, s határokon…
Nem tudja egyikünk sem
mi az okozat az okon.
Csak vagyunk, élünk,
előtted, s előttem
a lét hatalmas csorbulása,
szívvel való játék ez,
a lét fénnyel való játszása.

Nem tudja senki sem,
Isten miért hordja tenyerén
magányos napjainkat,
hol mélyből húzza vissza
süllyedő karjainkat.
Túl tavakon, s hosszú folyókon
nem tudja egyikünk sem
mi az okozat az okon.
Csak vagyunk, s élünk
előtted, s előttem
a lét hatalmas csorbulása,
szívvel való játék ez,
a lét fénnyel való játszása.

Veresegyház, 2015. október 18.