Hullámzom...
Nem tudom, mi van velem.
Néha minden áldott,
néha nem jó sehol sem.
Hullámzik az út,
hullámzik az ég is,
elrejtettem Istent,
féltve ölel mégis.

Hullámzom...
Mi tegnap jó volt,
ma már mégsem,
nem tudom, hová tűnt
hűn keresett képem.
Darabjait a forgó szél
mind magával vitte,
nem szeretett soha,
reményem elvette.

Hullámzom...
De nem értem, miért…
Körbe lelkem hová repül
egy darabka otthonért.
Áhított jövendőm
víz tükrében látszik,
de a felkavart indulat
folyton azzal játszik.

Hullámzom...
...és te nem vagy velem,
hogyan is lehetne jobb
magára hagyott lelkem.
Se szivárvány, se napfény
nem keresi kedvem,
szívem börtönében
nem ül más, csak Isten.

Veresegyház, 2015. december 2.