Aludnom kellene, már fáradt az este,
bár szemeimre az álom ránehezedne,
de szabad gondolataim mind nálad járnak,
szerelmes gyermeke vagy szívem világának.
Az én egyetlen, igaz és hű szeretettem,
kiben ott lakik a titok, mint másik felemben.
Rád vetült lélekszárnyaim álmosan figyelnek,
mikor érinted újra ívét szeretett szívemnek.
De most hiányszöget vert testembe a telihold,
nélküled, tétován érzéseimbe hatolt,
s mintha fájna...
Úgy vérzik vöröslő határa.

Veresegyház, 2016. január 24.