Szeretem, ahogy őrzöd szívemben a lángod,
ahogy mosolyomban bánatom meglátod,
ahogy dühömben megérted szeretetem,
hallgatásom mögött szavakkal telt csendem.

Szeretem, ahogy bízva bízol és látva látsz,
álmos lelkem viseled, míg fáradtan jársz,
kitartó türelmed békés és lassú végtelen,
óvva óvsz mikor valami rossz, valami képtelen.

Szeretem, ahogy karjaid közt kinyílik a szívem,
ahogy öledbe bújva ringat bennünket az Isten,
szép és könnyű veled megélni minden napot,
csak együtt legyen, akkor hagyom, akkor hagyod.

Szeretem tested gyengéd-szilaj játékát,
mikor magadhoz emelsz, és szerelmed úgy fon át,
mint valami gyümölcsöt hozó szőlő inda,
átkarolt testedben a lélek oly nemes és tiszta.

Szeretem, ahogy őrzöd szívemben a fényed,
ahogy boldogságomban meglátod tükörképed,
ahogy lelkünkben a közös erő, hatalmas és hallgatag,
szeretem, ahogy szeretsz, hogy igaz szerelmem vagy.

Veresegyház, 2016. február 20.